Get all 6 Hatóságilag Tilos releases available on Bandcamp and save 25%.
Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality downloads of Az ember, A híd, Filmek, Valahol, A folytatás, and Mi történt az éjjel?.
1. |
||||
|
Intro (Történetünk az emberről szól)
Íme, itt áll ő! Fején korona, kezében kő
Egyenes háttal a természetből kiemelkedett ő
Egyedül maradt, kiűzetett a paradicsomból
Történetünk az emberről szól
Gyenge ösztönök, fejlett agy mutatják az irányt
Ügyes kéz, kultúra, kooperáció adják a siker titkát
Engedetlen volt, evett a tudás fájáról
Történetünk az emberről szól
Éles ésszel, fürge géppel ás, fúr, termel
Az egész Föld, rajta minden élő a lábai előtt hever
Istent, Sátánt kreált a saját tulajdonságaiból
Történetünk az emberről szól
Íme, itt áll megtört gerinccel, pusztító s teremtő!
Egyedüli lényként értelemmel felvérteztetett ő
Vajon értelme megmenti vagy kitörli magát az univerzumból?
Történetünk az emberről szól...
|
||||
2. |
Amikor az óra megáll
03:04
|
|||
|
Amikor az óra megáll
Láttam egy görnyedt testet,
Ki soha nem hagyta ott a munkáját
Nem akarta elhinni, hogy vége a kínnak
Mikor az óra megállt
És láttam egy csodás teremtést
Kinek testét naponta használták
Könnyei elárulták, hogy él még
Mikor az óra megállt
Amikor az óra megáll
Fejed fölött kiderül lassan az ég
És újra megtalálod
Amiről azt hitted, elveszett rég
És nem is akarsz többé
Nem is akarsz többé mást
Láttam egy bürokratát
Ki embert nem ismert, csak jogszabályt
Az adatok hirtelen arcokká váltak
Mikor az óra megállt
És láttam egy katonát
Kinek célpontok szőtték át az álmát
Kiesett a fegyver a kezéből
Mikor az óra megállt
Amikor az óra megáll
Kezdődik az igazi emberi lét
És újra megtalálod
Amiről azt hitted, elveszett rég
És nem is akarsz többé
Nem is akarsz többé mást
Láttam egy sötét várost
Hol az ember alkatrésszé vált
A nap sugara megvillant az arcokon
Mikor az óra megállt
Láttam egy szörnyű világot
Hol az élő halottat szolgált
A gépezet rándult egy utolsót még
Mikor az óra megállt
Amikor az óra megáll
Szertefoszlik végre a sötétség
És újra megtalálod
Amiről azt hitted, elveszett rég
Amikor az óra megáll
Fejed fölött kiderül lassan az ég
És újra megtalálod
Amiről azt hitted, elveszett rég
És nem is akarsz többé
Nem is akarsz többé mást
|
||||
3. |
Lázadás
02:42
|
|||
|
Lázadás
Rájöttek ezek a barmok, hogy ha összefognak, segítik egymást,
Érdekeiket könnyebben érvényre juttathatják
Rájöttek ezen kívül, hogy az információkat hasznos dolgokra,
Sőt, ellenünk is felhasználhatják
Adjunk nekik valami kábítót,
Amitől elfelejtik, mire vágynak igazán!
Ne irányítsák ők a változást!
Építsünk arénákat,
Hol önfeledten egymást gyalázhatják!
Ott kiélhetik a lázadást
Rájöttek ezek a senkik, hogy a változás kulcsát, amit eldugtunk
Ésszel s elég erővel megkaparintatják
Rájöttek ezek a birkák, hogy a pszichológiát
Manipulációra, szuggeszcióra ellenük használják
Adjunk nekik valami csábítót,
Hogy fogyaszthassanak, és mi is jól járjunk!
A válságból nehéz a kilábalás
Gyártsunk nekik ellenséget,
Akin leverhetik az összes dühüket!
Így nem felénk irányul a lázadás
Ó, miért nem hitték el,
Hogy a történelemnek vége?
Felesleges minden próbálkozás
Mert ennél nincs jobb világ
Így mondták régen is, amíg
Bele nem piszkított valami lázadás
Adjunk nekik valami kábítót,
Amitől elfelejtik, mire vágynak igazán!
Ne hagyjuk abba az agymosást!
Osszuk meg őket, érezzék magukat
Tehetetlennek, magányosnak!
Így elfojthatjuk a lázadást
|
||||
4. |
Egyedül
03:34
|
|||
|
Egyedül
Ha akkor megfogadtuk volna a bölcs ember szavát
Talán nem őrlődnénk most kétségek közt: hogyan tovább
De sokszor a döntéseinknek a szívünk ad irányt
Így születtünk mindannyian, és így halad előre a világ
Keressük egymást egy életen át, mindenki a párját
Mert egyedül nem vagyunk valami remekül
Egy kis szobában, egymás karjában mégsem találjuk a megoldást
Pedig egyedül nem vagyunk valami remekül
Ha az öntudatra ébredésnek nehezen bírjuk el a súlyát
Ott leszünk egymásnak, mindenki megtalálja a társát
De ha az öröm szenvedésre, a szabadság börtönre vált
Túl könnyen elfelejtjük, hogy miért is választottuk egymást
Keressük egymást egy életen át, mindenki a párját
Mert egyedül nem vagyunk valami remekül
Egy kis szobában, egymás karjában mégsem találjuk a megoldást
Pedig egyedül nem vagyunk valami remekül
Ketten egy kis szobában
Együtt, mégis magányban
Keressük, de nem találjuk egymást
Ketten, külön világban
Együtt egy sötét házban
Beszélünk, de mégsem értjük egymást
Egyedül nem értjük egymást
|
||||
5. |
Az ember
03:04
|
|||
|
Az ember
Eldöntötted már, hogy merre mész tovább?
Hogy ember akarsz maradni, vagy szörnnyé válsz inkább
Ha a gyűlölet járványa ellen nem vérteztek fel
Attól félek, késő, barátom, gyorsan bújj el!
Délceg ifjak feketében házad előtt gyülekeznek
Az ész csődöt mondott, lassan kihunynak a fények
Érzed már a történelemkönyv dohos szagát
Valaki nyitva hagyta a múlt sötét kapuját
Indítsd az autót, keressük meg a színes emberek világát!
Gyerünk a Dob utcába, vagy a dublini Temple Bar-ba!
Julio már vár minket a passau-i koktél bárban
Galway-ben már elkezdték a session-t a svédek
Egy norvég jenki új ízt ad a magyar népzenének
Nézem a gyermekemet, ahogy a többiekkel játszik
Nem kérdezi soha, miért olyan színű a másik
Emberek közt éltem, bőrszíntől nem féltem
Fekete, fehér, sárga, kreol, mindegyik a vérem
Akárhogy is érvelsz, nem fog változni a véleményem
Mert itt élünk kétszázezer éve
Közös a sorsunk, de nem vesszük észre
Az ostobaság újra kardot ránt
Mert a tudományos harcot rég elvesztették már
Bármennyire fáj
Az ellenséged a tükörben áll
Eldöntötted már, hogy merre lépsz tovább?
Hogy emberséged megőrzöd, vagy masírozol inkább
A saját pszichéd az egyetlen igazi ellenséged
Ha a pusztítást választod, előbb-utóbb neked is véged
Véres eszköz leszel csupán azoknak kezében
Akiknek nem érdekük, hogy megtanuljál szépen
Emberek közt élni, bőrszíntől nem félni
A fekete idegenben magadat felismerni
Ne hagyjuk a sötét múltat újra visszajönni!
Mert itt élünk kétszázezer éve
Közös a sorsunk, de nem vesszük észre
Az ostobaság újra kardot ránt
Mert a tudományos harcot rég elvesztették már
Bármennyire fáj
Vedd észre már!
Az ellenséged a tükörben áll
Vedd már észre barátom, az ellenséged a tükörben áll!
|
||||
6. |
Vándor
02:40
|
|||
|
Vándor
Vándor, újra az otthontól távol
Csillagos ég alatt hálsz, hol
Megnyugvást nem találsz
Szótlan megpróbáltatás
Bárhol jársz, úgy néznek rád,
Mintha mindenki azt akarná, hogy
Elvidd az ő bánatát
Ez egy véget nem érő, mindent megérő utazás
Vándor, havas hegyek között fázol
A terhektől megrogyva állsz, hol
Otthont sosem találsz
Holnap sehol nem vár téged
Bárhol jársz, ingatag világ
Hol vizek folynak, s a Föld meg nem áll
Látod már, a lelked mit kíván
Ez egy véget nem érő, békét ígérő utazás
Vándor, az otthon melegétől távol
Tisztító esőben ázol
Könnyes szemekkel várod,
Hogy utad véget érjen
Bárhol jársz, egy új élet vár
Ami fogódzót sosem kínál
Látod már, a béke hol vár:
Ez egy véget nem érő, rég BENNED élő utazás
|
||||
7. |
A félelem erdejében
02:41
|
|||
|
A félelem erdejében
Nézd, ahogy terjednek megint a vak előítéletek!
Nézd, ahogy lincselnének újra az emberek!
Nézd, ahogy a babonák ismét teret nyernek!
Nézd, ahogy győznek a büszke műveletlenek!
A technológia fejlődik
A munkaerő feleslegessé válik
A középosztály lecsúszik
A szeme láttára veszti el megmaradt javait
A közös javakért dühödt harc folyik
A tőke hízik, a vadak egymást tépik
A bűnbakokat újra üldözik
Az új isteneket a gyűlölet templomában keresik
Nem akarom ezt, nem akarom ezt látni! 3x
Nem akarom meg-, nem akarom megvárni! 3x
Az éltető oázis alig látszik a félelem holt erdejében
Gomba módra csak egyvalami nő: A GYŰLÖLET!
De én nem azért vagyok itt, hogy bárkit is gyűlöljek
Utamat nem a rettegés táplálja, hanem a befogadás és az ismeret
Nem szavazok az új megváltásra, jóképű fasisztákra
És tudom, tudom, hogy nem vagyok egyedül
|
||||
8. |
Valaki mást
02:41
|
|||
|
Valaki mást
Azt mondod, vannak emberek, akik uralkodásra születtek
És azt mondod, hogy a többiek a fentiek szolgái kell, hogy legyenek
Azt vallod, hogy a szegények sorsukról önmaguk tehetnek
S azt vallod, hogy az erősek mindenkinél többet érdemelnek
Tudjuk, az emberi természet
Csúnya, önző, ez irányít minket
Ezt halljuk éjjel-nappal
Etess ezzel valaki mást
Mi élni akarunk csak semmi mást
Gyengének, öregnek szolidaritást
Mindenkinek önmegvalósítást
Azt hiszed, megmondhatod nekem, mi az a munka, s hogyan kell élnem
Azt hiszed, elég az nekem, ha nem fagyok meg, s nem halok éhen
Azt írod, jogot akkor adsz nekem, ha mindig teszem a kötelességem
Azt írod elő nekem, hogy a te céljaidért áldozzam életem
Tudjuk, hogy te döntöd el,
Ki az aki hasznos, s ki az aki már nem kell
Ezt látjuk éjjel-nappal
Etess ezzel valaki mást
Mi élni akarunk csak semmi mást
Gyengének, öregnek szolidaritást
Mindenkinek önmegvalósítást
|
||||
9. |
Torzó
02:02
|
|||
|
Torzó
Én vagyok a legnagyobb!
Nem látjátok? Nincsenek lábaim!
Én vagyok a legszebb!
Nem látjátok? Egy szemem hiányzik!
Én vagyok az igazság!
Nem látjátok? A kezeim levágva!
Én vagyok a Torzó,
Aki meghódítja az egész világot!
Én vagyok a szív!
Nem látjátok kegyetlen arcom?
Én vagyok az ész!
Nem látjátok? Fejemben üresség!
Én vagyok az élet!
Nem látjátok rothadó testem?
Én vagyok a Torzó,
Aki vezetni fogja nektek a táncot!
A seregeim már sorban állnak
Eszközökben nem válogatnak
Ti önként és dalolva követtek minket
Nem számít, hogy
Félelemből vagy
Tudatlanságból,
Keserűségből vagy
Kapzsiságból
Nem kell szégyenkezned vagy
Elszámolnod
A sötét vágyaid elfojtanod
Csak nézd, ahogy ég,
És pusztul, ami szép!
Csak ÉN maradok ép
Ez a korcs emberkép
Meg a GÉP, ami nélkül
Semmi nem lennék
Vagy látnék? Éreznék?
Szeretnék? Élnék?
|
||||
10. |
Amikor
02:36
|
|||
|
Amikor
Amikor ég a tűz
Ne reméld, hogy megmenekülsz
Mert a tűz, amíg élsz
Nem hagy el, mindig benned ég
Melegít, éltető
Bolond szenvedélyeket fűtő
Szeretet, gyűlölet
Egyszer odaadás, máskor őrület
Nem akarom látni szép szemeid, amikor villámot szórnak rám
Nem akarom hallani a hangodat, amikor dühödten ordibálsz
Nem akarom érezni a testedet, amikor eltaszítasz magadtól
Majd este újra a karjaimba vágysz
Amikor tiszta az ég
A tűz benned is békésen ég
Simogat. Bújj közel!
Ilyen voltál mindig, s ilyen leszel
De mikor elborul
A békés láng tűzviharrá fajul
Megéget, elkerget
Előbb életet ad, aztán eltemet
Nem akarom látni szép szemeid, amikor villámot szórnak rám
Nem akarom hallani a hangodat, amikor a pokolba kívánsz
Nem akarom érezni a testedet, amikor eltaszítasz magadtól
Majd este újra a karjaimba vágysz
Évek telnek, az idő elszalad
A tűz bennünk sosem lankad
Hogy megzabolázzuk, túl kevesek vagyunk hozzá
Túl késő hozzá
Nem akarom látni szép szemeid, amikor villámot szórnak rám
Nem akarom hallani a hangodat, amikor dühödten ordibálsz
Nem akarom érezni a testedet, amikor eltaszítasz magadtól
Majd este újra a karjaimba vágysz
|
||||
11. |
Elvek nélkül
02:26
|
|||
|
Elvek nélkül
Te azt mondod, az ember eredendően gonosz, én azt mondom, ugyanígy jó is lehet
Te vajon hazudni, csalni, ölni, vagy segíteni, szeretni tanítod a gyermeked?
Bolondnak tarthatsz, mert nem tetszik a szabály
Küzdenem kell ezért, akkor is, ha fáj
Nem fogom a rendszert igazolni, elfogadni
Csak azért, mert a kollektív őrület terjed, mint a ragály
Te az emberi fejlődésbe vetett hitemet gúnyosan kinevetheted
De a kétségbeesésbe való beletörődés vajon mennyivel jobb neked?
Naivnak tarthatsz, mert nekem más a szabály
A jóért küzdenünk kell, akkor is, ha fáj
Nem fogom a divatos nézeteidet támogatni
Csak azért, mert a kollektív őrület terjed, mint a ragály
Ha eljönnek a szörnyű órák, te elvek nélkül csak bénultan állsz
Az értelmed fejleszd ember, s a métellyel szemben ellenállóvá válsz!
Dalaimban sok szörnyűséget megírtam már
De a harcot a jóért nem adtam fel, akkor sem ha fáj
Az ember igenis képes változni, fejlődni, s ellenállni
Amikor a kollektív őrület terjed, mint a ragály
|
||||
12. |
Az ember II
03:42
|
|||
|
Az ember II
Erdő szélén, kis kertben egy magányos tölgyfa áll
A nap a horizonton alig látszik már
Egy kislány ül a fánál, egész nap játszott, elfáradt, az apjára vár
De tudja, hogy nem jön ma érte, és hosszú út áll a gyermek előtt
Az erdő oly fenyegetően tekint rá
Elindul hát egyedül egy sötét ösvényen, nem tudva mi vár rá
Vajon hogy fogja megtalálni az útját?
Találkozik egy őzzel, ki így kiált:
-De hiszen ő egy ember!
Megszólítja kedvesen a kislányt:
-Neked tanulnod kell
Látni és felismerni
Érezni, és gondolkodni
Menj utadon tovább!
Sajnálom, de nem tartozol hozzánk!
Így hát tovább ballag az erdőben a kislány
Amíg a fák között egy tornyot meg nem lát
Varázslatos hely, itt nem öregszel, megtaláltad az elfek városát
Vajon ez az a hely, ahol társakra lel majd?
Meglátja őt egy elf, aki így kiált:
-De hiszen ő egy ember!
Nem lépheted át a városunk kapuját,
Mert neked tanulnod kell!
Élni és fejlődni,
Az elmúlást is elfogadni
Menj hát kérlek tovább!
Ha eltévedsz, használd a fantáziád!
A kislány búsan lépked, a sötét erdőben alig lát
Mikor egy gyönyörű fehér egyszarvú elé áll
Felpattan rá, az elviszi őt egy házhoz, ahol egy öregembert talál
Vajon itt leli meg majd az otthonát?
A ráncos, bölcs öreg ránéz, és így kiált:
-De hiszen te vagy az ember!
Bejártad te is az őseid útját,
De még tanulnod kell
A jót s a rosszat meglátni,
Alkotni, szeretni, és megérteni
Hogy kiteljesedjél hát,
Menj tovább arra, hol látod a hegy lábát!
Felér a hegyre, körbenéz, s így kiált:
-Én vagyok az ember!
Látom már innen az őseim útját,
De nekem rohannom kell
Vissza a kis kertbe
Ahol anya és apa várnak ma este!-
Az égből egy nagy madár
Felkapja őt, és békésen elszáll
A történetnek vége
A Hold fényesen kacsint le rád
Itt vagyok melletted, aludj hát, jó éjszakát!
|
||||
If you like Hatóságilag Tilos, you may also like:
Dead Cross, Retox, and Qui members dish out subversive hardcore with an indignant smirk; come for the riffs, stay for the synth experiments.
go to album
This Is All We Ever Get
by SPACED
Knockout debut from a Buffalo, New York-based hardcore band who like their riffs sick, their drums fast, and their choruses sticky-sweet.
go to album
Shybaby kicks out the jams on “Is This Intimate,” a snarling rock record that takes no prisoners.
go to album
On their ferocious self-titled debut, the Australian punks pit d-beat percussion against gnarled, metallic melodies.
go to album
Escape From New York
by Cash Bribe
New York hardcore meets classic thrash metal meets Jane's Addiction-esque alternative on the Brooklyn crushers' sensational debut.
go to album
Jagged post-punk from Sydney captures the sound of the ’70s in its acute angled guitars and detacted vocals.
go to album
Revved-up and totally askew post-punk from Buffalo’s Ismatic Guru, with guitars that corkscrew like mad.
go to album
